Az állkapocsmozgások modellezése I.

Artikulálás középértéken

Precíz előkészítés, lenyomatok, "harapás", minőségi modellek. Hogyan tovább?

Először is a centrális relációt, azaz a két állcsont egymáshoz való viszonyát nyugalmi helyzetben rögzítenünk kell, majd azok egymáshoz viszonyított elmozdulásait minél precízebben modellezni. Ugyanis a mandibula mozgásai, a temporomandibularis ízület, a neuromuscularis rendszer és a fogak formája és elhelyezkedése szoros összefüggésben vannak egymással. Így egy pótlás okkluzalis felszínei annál pontosabbak és funkcionálisabbak, minél jobban sikerül replikálni az egyéni mandibularis mozgásokat.

Ezt mechanikus artikulátorokkal kíséreljük meg. Ezek felépítésével, fajtáival, különböző koncepcióival, azok hatásosságával rengeteg cikk, könyv, tanulmány foglalkozik. Jelen írásnak nem célja ezek részletezése. :)

Mint minden fogtechnikai berendezés vagy gép akkor segíti leginkább a munkánkat, ha precíz, megbízható és lehetővé teszi számunkra, hogy visszaellenőrizhető módon, jó minőségű munkákat készítsünk. Azonban bármely drága, csúcsminőségű termék csak akkor hozza az elvárt eredményt, ha megfelelő tudás birtokában és odafigyeléssel használjuk.

Meg kell jegyezni, hogy egyik artikulátor sem képes teljes mértékben utánozni az egyéni mandibularis mozgásokat minden funkcionális szakaszban.

Erről a problémakörről röviden ebben a cikkben:
(érdekességképpen az itt szereplő ábrák a német fogtechnikus 1. éves tanulók tankönyvéből lettek kiemelve)
http://www.dent-wiki.com/dental_technology/fully-adjustable-articulators-system-errors/

Valószínűleg a digitális térben korábban lesz erre lehetőség, mint a fizikaiban.
Vagy már lehetséges is?

modjaw.com

Megtekintés a Youtube-on

Természetesen minél több egyéni értéket tudunk modellezni, a munkánk annál pontosabb lesz.

Ez esetben, amikor egy anatómiai rendszert szeretnénk egy mechanikus berendezéssel modellezni, akkor fokozott figyelmet kell fordítanunk bizonyos geometriai alapokra.
Ha nem regisztrálunk páciens specifikus értékeket, akkor a középértékű artikulálás során a következők vannak segítségünkre:

• incizális pont
• Bonwill háromszög
• okkluziós sík

Ha ezek alapján precízen elvégezzük a minták rögzítését középértéken, akkor később egy jó közelítéssel tudjuk modellezni az állkapocsmozgásokat.

Fontos, hogy ismerjük a középértékű artikulátorban elvégzett munka korlátait, hibáit. A minták helytelen rögzítésén kívül gyakori hiba például a harapási magasság megváltoztatása. Eközben ugyanis az artikulátorban az okklúziós sík változatlan marad, a valóságban viszont ez a sík eltolódik és ezzel egyidőben a sík és az ízületek távolsága és egymással bezárt szöge is változik, miközben az artikulátorban az eredeti forgástengely alapján dolgozunk.

E tekintetben ezeket az ismereteket tekinthetjük a szakmai minimumnak, ugyanis egy hibásan, esetleg el sem végzett középértékű artikulálás biztosan hosszadalmas utómunkát eredményez a rendelőben.

Ezután végre elkezdhetünk tervezni és alkotni...