Ez is alap - 3d nyomtatott modellek

Modellkészítés digitális "lenyomat" alapján

A digitális megoldások a fogpótlások készítésénél is egyre nagyobb teret hódítanak és valós alternatívát tudnak nyújtani egyre több területen az analóg technológiákkal szemben. A laborszkennereket és CAD programokat évek óta használjuk sikerrel a pótlások tervezéséhez, legyen az korona, híd, egyéni fej, fémlemez, fogsor vagy akár terápiás sín. Ami közös ezekben, hogy a rendelői munka, a lenyomatvétel nem különbözik a szerint, hogy a labor a pótlást analóg vagy digitális eljárással készíti.
 
Azonban a lenyomatvétel is történhet ma már digitálisan. Egyre több intraorális szkenner kerül telepítésre Magyarországon is. Valaki még csak a tanulmányi lenyomatait tárolja digitálisan, mások „mosolybankot” üzemeltetnek. De már zajlik a fogtechnikákat érintő felhasználás is: készülnek az átlátszó sínes fogszabályozók, fogpótlások saját fogra és már implantátumra is. A laboroknak így már a digitális lenyomat alapján is tudniuk kell mintákat készíteni, hiszen az átlátszó síneket egy mintára kell mélyhúzni, a pótlások artikulációs viszonyait és a kontaktpontokat csak egy beartikulált mintán tudjuk megfelelően kialakítani. Erre nyújt megoldást a 3d nyomtatás.
 
Digitális lenyomat alapján is többféle mintát tudunk készíteni, azonban ebben az esetben digitálisan meg kell terveznünk a pótlások mellett magát a készülő mintát is, hiszen a lenyomat ebben az esetben nem más mint egy 3 dimenziós felszín, aminek például nincsen anyagvastagsága, továbbá tartalmazhat olyan részeket amikre nincs is szükségünk, esetleg néhol hiányos. Ehhez először is tudnunk kell fogadni a szkennelt fájlokat és rendelkeznünk kell egy fogtechnikai modell tervező szoftverrel, hívjuk azt Model Builder-nek vagy Model Creatornak.

A 3d nyomtatott modellek típusai:

1. antagonista/tanulmányi/wax-up modellek
2. geller modellek
3. implantátum analógos modellek

 

Milyen követelményeket támasztunk egy nyomtatott modellel szemben?
Ugyanazokat a minimumokat kell teljesíteni, mint egy gipszmodell esetében, azaz legyen

• méretpontos
• torziómentes
• megfelelően kemény, ellenálló
• a kivehető csonkok pontosan és visszaellenőrizhetően illeszkedjenek a helyükön
• az implantátum analógok körül legyen egy rugalmas műíny
• a centrális reláció artikulátorban való rögzítése lehetséges legyen

A méretpontosságon felül figyelmet kell fordítani a részletgazdagságra, azaz a nyomtatási felbontásra, hiszen hiába van egy nagy felbontású szkennelt fogívünk, ha az az alapján készült modell ennek csak egy „lebutított” fizikai megfelelője. Ez különösen fontos, mivel az utómunkálatokat mégiscsak a fizikai modellen kell elvégeznünk, gondoljunk csak a koronaszélek elvékonyítására, bármilyen leplezésre vagy a kontaktpontok kialakítására. Tisztán digitális úton, hagyományos -kézzel elvégzett- utómunkálatok nélkül elképzelhetetlen, hogy egy kifaragott, kinyomtatott vagy bármilyen úton előállított pótlás megfeleljen az elvárásainknak.
 
Mind az analóg, mind a digitális eljárásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, jelen pillanatban a két út párhuzamosan is járható.